A középkorban Kukut néven tűnik fel Kékkút, majd Alsókútként, végül Kőkútként.  Az 1700-as évek vége, az 1800-as évek elején Lipszky János által készített térképen jelöli először Kékkútat  „savanyú víz” latin megjegyzéssel a község neve mellett. A Kékkúton talált ásványvizet először „Kékkúti Anna-forrás víz” néven kezdték palackozni, a palackozás előtt csak a helyi lakosság fogyasztotta az ásványvizet.  A forrás első tulajdonosa Lang Mayer és Fia cég volt, akik bérbe véve a forrást, palackozót építették rá, és 1907-től megkezdték a forgalmazást.

1909-től már új tulajdonosa volt a cégnek Tolnay Lajos személyében, aki az eredeti „Anna-ásványvíz” nevet meghagyva új címkét, újsághirdetést és látványos plakátot is készíttetett az üzlet fellendítése érdekében. Innét számítva egyre inkább elterjedt és kedvelté vált a kékkúti víz, olyannyira, hogy az 1912. évi párizsi és londoni egészségügyi kiállításon aranyéremmel jutalmazták. Az ásványvíz palackozója 1921-ben Tokaji József lett, aki Emszt Kálmán főgeológus-vegyésszel elemzést végeztetett.  Ő volt az, aki először Theodora néven illette az ásványvizet, melynek jelentése Istennő, Isten ajándéka.

Theodora Kereki forrásának története

A Theodora Kereki kútját a 60-as években fedezték fel, amikor a Káli-medencében lévő Kereki-dűlőben kutatófúrásokat végeztek. A kutatófúrás földtani adatainak ismeretében 2001-ben az Aquaprofit Rt. szakemberei megvizsgálták a mélyben lévő ásványvíz minőségét, valamint mennyiségét és örömmel tapasztalták, hogy kiváló minőségű ásványvizet találtak. A víz tiszta és szennyeződésmentes, védett vízadó rétegből származik. Az oxigén izotópos vizsgálatok szerint ez az ásványvíz a mainál hidegebb, jégkorszaki éghajlati körülmények közötti csapadékból keletkezett.

Vissza