Mielőtt túlságosan belemélyülünk a kor kérdésébe, tartsunk egy kis önvizsgálatot! Kit tartunk igazán barátunknak? Hol húzzuk meg a határvonalat a jópofa haver és a fontos barát közt? Vajon valóban számíthatnak-e ránk azok, akiket barátainknak hiszünk? Hűségesek vagyunk-e hozzájuk akkor is, ha elsodor az élet egymás közeléből?

Most tessék kattogtatni az agyacskákat picit, aztán lendüljünk tovább, mert pont több tucat kérdés merül fel bennem még a barátság szó hallatán, és ha nem vigyázok, le is írom őket! Na jó, nem most…

Vannak kérdések, amik bármikor hallom őket, bosszantanak, sőt idegesítenek. Az egyik ilyen, hogy létezik-e nő és férfi közt barátság? Micsoda marhaság! Még szép, hogy létezik! Jól is néznénk ki, ha csak azok lehetnének barátaink a másik nemből, akiket nem sikerült megkaparintanunk. Esküszöm, mindig sokkal több lány barátom volt, és akár hiszik akár nem, velük nem is gondoltuk soha, hogy szexelnünk kéne, mert ez már a startnál eldőlt, és nagyon is élveztük egymás társaságát, hátsó szándék nélkül is.

Jézusom, még mindig nem kezdtem bele a címben megjelölt témába. Ezer bocsánat, mindenki maradjon a helyén, most már az jön!

Barátság nagy korkülönbséggel? Itt már a felvetést sem értem. Hiszen az érzelmek, a közös hullámhossz, és a baráti kémia nem függ az évek számától. Sőt izgalmasabbá teszi az egészet, ha két különböző generációt kapcsol össze.

Amíg erről gondolkodom, végig egyetlen név lüktet a fejemben: Lorán Lenke. Büszkén kiálltom a világba, hogy Ő az én barátom, és tudom, én is az vagyok az ő számára. Senki ne gondoljon tisztelettelen bratyizásra, nevetséges és felszínes udvariaskodásra! Viszont gondoljanak arra, hogy miként válhat a rajongás is barátsággá? Igen, ehhez az idősebb fél akarata kell, hogy beengedjen az életébe, hogy megbízzon bennem.

Lenke már Anyukám hasában ismert engem, és amikor már kollegaként álltunk egy színpadon, leküzdve kezdeti zavaromat azon vettem észre magam, hogy este mikor a színház után viszem haza, az életem legintimebb titkaiba avatom be, és Ő is olyasmikről beszél, amiről másokkal nem. Akkor pedig megszületik egy szövetség, egy kötelék, ami mára már elszakíthatatlan.

Isteni dolog felnézni egy idősebb generáció tagjára, mert annyi mindent tanulhatunk az életéből, és ha őszinte a viszony köztünk, mint ahogy barátoknál ez kötelező, akkor bizony belefér a bratyizás, a hülyülés, mert minden mögött ott van a TISZTELET, ami után nincs kérdőjel.

Emberek, barátkozzatok, ne fék nélkül és mindenáron, de használjátok az antennáitokat és válasszátok ki azokat, akik a barátaitok lesznek. Szeressétek és keressétek az idős embereket, és ne szánalomból, hanem mert érdemes, olyasmit kaptok tőlük, amit másoktól sosem, és jusson eszetekbe, hogy egyszer majd mennyire szeretnétek, ha nem egyedül kéne egy kutyát vonszolni a havas parkban, hanem lesznek majd akkor is fiatalok, akik miattatok és értetetek is vannak, és veletek akarnak lenni.

Na, most hogy ilyen jó barátok lettünk, le is tegeztelek nagy hirtelen Benneteket, amiért elnézést kérek, majd egyszer megisszuk a baráti pertut, vagy leülünk egy jó kis ÖTYÉRE öregebb korunkban. Hogy ez mit jelent és miért jó, már nem a címben megjelölt témához tartozik, majd egyszer elmesélem… Addig is a legjobbakat Nektek!