Kedves Doktornő! Már évek óta járok kezelésre depresszió és pánikbetegség miatt,2006-ban leálltam az összes gyógyszeremmel, de 2008-ban beutaltak gyógyszerbeállításra a pszichiátriára, azóta szedem rendszeresen a felírt gyógyszereket, de nem tudom, valaha elhagyhatom-e, mert úgy érzem a gondjaim, nem szűnnek, mindig jönnek hozzá, igaz megtanultam kezelni, de meddig tarthat?Mármint meddig kell kezelni?
A problémáim igen összetettek:kezdeném azzal, hogy lyme-kór miatt jöttek ki a pánikbetegség tünetei, legalábbis annak tulajdonítom,de közben családi, anyagi, egzisztenciális gondok is csak sokasodnak, néha nagyon elkeseredem, de az orvos szerint az intelligenciámmal jól kezelem, ez persze nem volt mindig így,még fegyelmit is kaptam emiatt a régebbi munkahelyemen.Van még egy olyan gond is, hogy párom 13 éve nem dolgozik, és ő mindig azt mondja, hogy más miatt nem idegesítsem magam,mindig volt valahogy,és ne akarjak másokkal foglalkozni, de alapban én mindig olyan voltam aki másokat néz, magát háttérbe helyezi,és tényleg van bennem egy megfelelési kényszer, amolyan maximalizmus, és, ha valami zavar képes vagyok napokig rágódni rajta.Jelenleg takarítóként dolgozom, holott van érettségim, és mindig olyan munkám volt, ami egzisztenciálisan megfelelt.Igaz most nyugodtabb vagyok, de nem tudom, hogy ez a munkám is meddig lesz, mivel csak csökkent munkaképességűként tudok elhelyezkedni, mert eddig ha munkanélküli voltam, hiába pályáztam állásokra, elutasítottak, különösebb indokokkal.Januárban már volt leépítés, ráadásul, az egyik volt kolleganőm zaklat sms-ekkel, mivel én maradtam, és őt elküldték, ezt is nehéz elviselnem, a férjem miatt is sok kritika és megszólás ér, hogy eltartom őt.A testvéreimmel és édesapámmal is sok a gond, anyósomról nem is beszélve,nem kapcsolati, más problémák vannak.Édesanyám augusztusban meghalt, és ez is neheziti apukám és testvéreim közötti dolgokat.Anyósom sajna egyre nehezebben viseli a magányt, a memóriájával is gondok vannak, de nem tudjuk elhozni magunkhoz, mert makacs, de lassan napi szinten telefonál a problémái miatt, amit a távolság miatt is nehezen tudunk megoldani, a hülyeségeit meg tolerálni.Szóval tömören ennyi gondom van, És úgy érzem főleg, ha egyedül vagyok itthon, hogy néha megzavarodok, és néha félek.Nem tudom, ha fáj a fejem a szám zsibbadni szokott, hogy ez az idegességtől van-e, már nem is merek belegondolni, meg nem is foglalkozom a tüneteimmel, csak néha zavarnak a házimunkában, a munkahelyemen is, és félek, hogy visszaesem a régi depressziós állapotomba, és esetleg elkezdek megint hisztis lenni, most még igen tartom magam és mindig mosolygok, de ez tudom, hogy néha álca.De betegállományra nem is merek gondolni, mert a lelki gondok mellett szükségem lenne fizikótherápiára is az ízületi és gerincproblémáim miatt.Tehát, ha tud kérem valamilyen formában legyen szíves tanácsot adni, vagy a kautikus leírás ellenére, esetleg véleményt alkotni, hogy merre, hogyan, meddig?!Tilettel:Tóthné ani
VÁLASZ
Kedves Ani,
mindabból, amit leírt az édesanyja halála tűnik a leginkább traumatikusnak. Azt gondolom, hogy most egyfajta gyászban van, és meglehet, hogy nem a gyászával foglalkozik, hanem minden egyébbel.Vagyis talán nem depressziós, hanem szomorú és fáradt! Kérjen több segítséget - például a férjétől is - vagy bárki mástól. Abba igaza van egyébként, hogy a gyógyszerektől még senkinek sem szűntek meg a gondjai, - ezt nem is lehet várni - legfeljebb jobban viseli őket.Pihenjen többet, és inkább önmagával foglalkozzon, ne másokkal!
Üdv: Bokor Judit
97 óta vagyok pánikbeteg és már többször tünetmentes voltam a nyugtatók és az antidepresszánsok nem segítenek mert mindtől rosszul vagyok.egyedül a frontint írja valahogy a szervezetem, de azt is ha eszek. mivel mindíg magamtól jöttem rendbe most is ezt alkalmazom, nem kerülöm a helyeket ahol rosszúl leszek szembenézek a félelemmel és ez segít mert már kezdek jobban lenni ismét, de végleg hogyan gyógyúlhatnék ki? lehet visszaesőként is redbejönni vagy ez már mindíg ígyí lesz? 40 éves vagyok és optimista sose adom fel most se, van megoldás?
üdv, Erzsébet
VÁLASZ
Kedves Erzsébet!
Gratulálok a kitartásához, csak így tovább! nagyon jó, hogy megtanult szembenézni a félelmeivel!A pánikbetegség egyébként a szorongásos betegségek egyik fajtája, ahol a szorongás egy "semleges" helyen jelenik meg, nem ott, ahol valóban indokolt lenne.Vagyis ha valaki például fél valamitől, de azt nem tudatosítja magában, lehet, hogy az utcára nem mer kimenni. Másrészt azt figyelték meg, hogy a pánikbetegek sokszor nehezen fejezik ki a haragjukat, a nem tetszésüket másokkal szemben. azt javaslom, gyakorolja kicsit, hogy jobban kiáll önmagáért, és felvállalja a konfliktusokat.
Másrészt nem is jó sokáig gyógyszert szedni, próbáljon meg egy pszichoterápiát.
Üdv: Bokor Judit
miért van az hogy jobban meg bizok egy nöi doktornö ben mint egy férfi doktorban
VÁLASZ
Kedves Kérdező!
Bizonyára jobban fél a férfiaktól, mint a nőktől. Hogy ennek mi lehet az oka, azt nem tudom, de azt feltételezem, hogy lehettek rossz tapasztalatai korábban. Talán gyermekkorából származnak, esetleg olyan emlékei lehetnek, amelyekre konkrétan nem emlékszik, de azt tapasztalja, hogy a férfi orvosoktól jobban tart. Esetleg a férfiakról nem gondolja, hogy elég jó orvosok, elég alaposak, vagy bármi hasonló.
Azt javaslom, hogy - ha teheti - keressen női orvosokat, akikben megbízik. Biztos, hogy fog találni.
Üdv: Bokor Judit
beteg az ilyen ember vagy hatóság hoz forduljon az ember ilyen esetben
VÁLASZ
Kedves Kérdező!
Mivel nem írta meg, hogy ismerősről van-e szó, vagy ismeretlenről, több válasz lehetséges.Abban az esetben, ha ismeri az illetőt, azt lehet gondolni, hogy azt szeretné, hogy visszahívja. Sokan teszik ezt azért, mert spórolnak a telefonszámlán. Azt gondolják, látja, hogy kereste őket, és bíznak benne, hogy vissza fogja hívni. Ezt meg kell beszélni, mert lehet, hogy nagyon egyszerű a megoldása. Amennyiben ismeretlen hívogatja, kérdezze meg, mit akar, és ki keresgéli. A végső esetben érdemes telefonszámot cserélni. Üdv: Bokor Judit
köszönöm!
VÁLASZ
Kedves Anyuka!
Ne aggódjon, a kisfiával nincs semmi gond! Azért nem hízik, mert rengeteget mozog. Másrészt a hízás és a növekedés nem folyamatosan történik, hanem szakaszosan. Másrászt mivel éppen a dackorszakban van a kisfia, az is terészetes, hogy gyakran ellenáll, ellenkezik. El fog múlni idővel, nem kell emiatt aggódnia, viszont rengeteg türelem kell még hozzá.
Üdv: Bokor Judit