Kapcsolataink hálójában

Nem véletlen olyan népszerűek a különböző közösségi portálok manapság. Mindenki szereti tudni, hány ismerőse van, és elhelyezni magát egy közösségben, még ha az virtuális is. Az ember társas lény, szeret másokhoz kapcsolódni. Rengeteg előnye lehet annak, ha valakinek sok ismerőse, barátja van. Bármilyen segítség könnyebben kérhető, és az információk is gyorsabban terjednek, ha azokat egymástól kapjuk. A társkeresés sem kivétel ez alól, csak talán kevesen élnek ezzel a lehetőséggel.

Van az ismerőseid között valaki, aki…?

Nem él mindenki folyamatosan párkapcsolatban. Vannak szakítások, válások, és olyan is akad, aki akár évekig egyedül él. Minél régebb óta tart a magány, annál nehezebb elkezdeni újra ismerkedni. Azonban ha felvállaljuk a problémánkat, - ami valahogy így hangzik: Hol ismerkedhetnék?  - meglepődnénk, hogy hányan segítenének.

Mivel a barátaink jól ismernek minket, talán azt is sejthetik, kivel lenne érdemes megismerkednünk. Hallgassuk meg őket, kit „ajánlanak”, ne vessük el azonnal, ha valakit megemlítenek. Ne felejtsük el, hogy ők a másik felet is ismerik, nem csak minket.

Csak el kell mondanunk, mit szeretnénk

Például:

 - Van-e a környezetedben olyan férfi/nő, aki szintén párt keres? Mi lenne, ha bemutatnál neki?

- Légy szíves, hívj meg egy társaságba, ahol ismerkedhetnék!

- Ki volt az a szimpatikus fiú/lány, akivel múltkor voltál? Egyszer üljünk le együtt kávézni!

- Van esetleg a munkahelyeden olyan ember, aki párt keres? Említs meg neki, hátha érdekelném.

Sose hagyatkozzunk kizárólag arra, hogy valakinek milyen a „híre”! Meglehet, hogy amit kifelé mutat, az csak a felszín, valójában teljesem más ember. Adjunk neki egy lehetőséget, egy esélyt!

Mivel az emberek alapvetően szeretnek segíteni, ne féljünk kérni! Sőt, a legtöbb ember büszke arra, ha ő volt a közvetítő egy kapcsolat kialakulásakor. Saját sikerének tekinti, ha az általa összehozott emberek végül megszeretik egymást.

Ha nem kérik a segítséget… Előfordulhat, hogy kéretlen a segítség. Esetleg bennünk merül fel, hogy milyen jó lenne, ha egy kedves barátunk, barátnőnk végre társra találna. Megteszünk mindent, elhívjuk mindenhová, de valahogy mégsem sikerül. Miért? Ennek főként az az oka, hogy nem lehet erőltetni a társkeresést! Meg kell érni arra, hogy valaki tudjon ismét nyitott lenni. Nem szerencsés például egy özvegyembert rábírni, hogy ne szomorkodjon, hanem ismét keressen társat. Lehet, hogy neki évekbe telik, mire el tudja engedni a társát. Várjuk meg, amíg ő akarja az új kapcsolatot.

Ha pár nélkül vagyunk…

Egyszer csak mi is észrevehetjük, hogy a barátaink előszeretettel mutatnak be facér férfiaknak/nőknek, pedig mi nem is kértük őket meg erre. Ne tiltakozzunk azonnal, még akkor sem, ha nem vágyunk éppen új kapcsolatra. Díjazzunk a barátaink igyekezetét, és gondoljunk arra, hogy lehet, hogy nem társunk lesz az illető, hanem „csak” egy újabb jóbarát.