Párkapcsolat és családi szokások

Vérmérséklet és szokás kérdése, hogy erre az ominózus eseményre mikor kerül sor, de az biztos, hogy érzelmileg nem hagy hidegen egyetlen szereplőt sem. Nagyon sok függ attól, hogy családunk, szüleink alaptermészete mennyire nyitott, elfogadó.

Vannak családok, akiket nagy baráti kör vesz körül, jönnek-mennek az ismerősök, barátok. Egy ilyen légkörben felnövő fiatal számára természetes, hogy ő is néha hazaviszi a barátait, az ismerőseit, köztük természetesen az aktuális párját is.

Mindenki természetesen kezeli ezt a helyzetet, sőt, még azt is, hogy esetleg a következő hónapban valaki más jelenik meg, mint a fiatal párja. Náluk a barát vagy barátnő bemutatása nem számít nagy eseménynek: ha egy új arcot látnak, nyitottan, de nem túl kíváncsiskodóan állnak hozzá.

Máshol zárt egységet képez a család, az „Én házam az én váram” elvet vallják, és nagyon ritkán engednek be idegeneket. Ha mégis sor kerül erre, komoly meghívás, előkészület előzi meg.

Ebben a légkörben nehezebb a fiatalnak, mert elvárják tőle, hogy csak akkor és csak azt a személyt hozza haza, akivel komolyak a szándékai. Ekkor a barátnő vagy barát bemutatásakor nagyon nehéz felvállalni, hogy komolynak látszik jelenleg a kapcsolat, de még nem lehet tudni, merre fejlődik, változik.

Másrészt a szülők kicsit „betolakodónak” is érezhetik az új párkapcsolatot, talán féltékenyek is lehetnek a gyermekük új párjára, és akritikai megjegyzéseik mögött inkább a gyermekük elvesztése miatti félelem állhat. Mindezeket tehát érdemes mérlegelni, mielőtt úgy dönt a pár, hogy bemutatják egymást a szüleiknek.

Barát vagy barátnő bemutatása: mindenkit megelőz a híre

Alapszabály, hogy elöljáróban – ha lehet – csak jót mondjunk az új párunkról a szülőknek. Ugyanis ha még sosem látták, csak azokból az információkból tudnak kiindulni, amelyeket tőlünk hallottak.

Nem szerencsés, ha azzal indítunk például: „Tudjátok, ő az a fiú, akivel tavaly jártam egy kicsit, de elhagyott, és most újra összejöttünk.” Erre a fiúra biztos, hogy gyanakvóan fognak nézni a szülők – különösen az anyák –, hiszen megbízhatatlan, link alaknak tartják majd.

Túl sokat sem érdemes mesélni a párunkról, esetleg a facebook-os oldalát együtt böngészni a szülőkkel. A választottunk általában más generációhoz tartozik, mint a szülők, és sok félreértés adódhat abból, ha egy anya vagy apa nagyon bele akar látni a gyermekeik kapcsolatrendszerébe.

Ha a barátnőnket visszük haza, még a legmodernebb szülőknek se meséljünk az előző kapcsolatairól, esetleg arról, hogy már kétszer elvált. Mindezeket bőven van még idő elmondani, de sokkal szerencsésebb, ha az első alkalom előtt csak pár pozitív információt közlünk róla, és hagyjuk, hogy személyesen megismerjék egymást.

A szüleinkről se meséljünk túl sokat, ne teregessük ki a családi „szennyest” idejekorán, mert még az is lehet, hogy a párunk éppen ettől fog megijedni. Senki sem felelős a szüleiért, de az biztos, hogy a szülők mindig szülők maradnak, míg a párok szakíthatnak, elválhatnak egymástól.

Ezt a tényt tartsuk tiszteletben, ha a szüleinkről beszélünk. A bemutatáshoz – éppen ezért – mindig olyan időpontot válasszunk, amikor jó otthon a hangulat, mindenki viszonylag jól van, nem beteg, nem feszült stb.

Ha lehet, ne olyan alkalmat válasszunk a bemutatásra, amikor a család együtt szokott ünnepelni. Sem a karácsony, sem a nagypapa születésnapja nem jó első alkalom a párunk bemutatására. Inkább egy egyszerű hétköznapot válasszunk, ahol csak a szűk család van jelen. Az sem rossz ötlet, ha például egy étteremben vagy kávézóban hívjuk össze az érintetteket, ahol nem kell esetleg órákat feszengeni, mindenki bármikor elmehet, ha dolga van. Apa a lányát, anya a fiát félti jobban

Természetes, hogy a szülők mindig a legjobbat szeretnék a gyermeküknek. Talán az is, hogy hajlamosak idealizálni a saját gyermeküket, és elvárják, hogy a választása is ideális legyen. Ennek az igénynek természetesen nem kell megfelelni, azaz, ne azért válasszunk valakit, mert ő biztosan megfelelne a szüleinknek!

De! Ha lehet, ne sokkoljuk az első találkozáskor a szüleinket! Ne egy buli után, parti-ruhában mutassuk be a párunkat, hanem kérjük meg arra, hogy legyen kicsit „átlagos”, ha úgy tetszik „normális”, amikor a szüleinkkel találkozik. Komoly intő jel, ha valaki erre nemet mond, mert akkor várhatóan később is lesznek konfliktusok közöttük.

Tegyük fokozatossá a barát vagy barátnő bemutatását! Először csak egy rövid időre „engedjük össze” a feleket, majd a következő alkalommal kerítsünk sort egy hosszabb lélegzetű találkozóra. Így mindenkinek van elég ideje felkészülni a találkozásra, alkalmazkodni a helyzethez. Az sem nagy baj, ha először csak az egyik szülő találkozik a párunkkal: a kevésbé kritikus szülő a legalkalmasabb erre, aki aztán „megpuhítja” otthon a párját a fogadásra. Fel kell arra is készülni, hogy a szülők hadjáratot indítanak a választottunk ellen, mert valamivel nagyon nem elégedettek. Esetleg ha a párunk egy 15 évvel idősebb, elvált férfi, aki éppen munkanélküli, komoly megütközést válthat ki a szüleinkből. Ez természetes, hiszen éppen csak ennyit tud róla, és félti a gyermekét a csalódástól. Értsük meg a szülők aggodalmait, és ne harcoljunk még az elején! Azonban ha ez az ellenszenv hosszabb időre is kihat, húzzunk határt, és kérjük meg őket arra, hogy bízzák ránk a választásainkat. Nyugodtan kérdezzünk néha rá mindkét oldalon, kinek mi a véleménye a többiekről. Ne részletes elemzést várjunk, és ha lehet, ne is beszéljük ki apró részletekig a másikat, egyszerűen csak érdeklődjünk, hogy tetszett a barátunk, barátnőnk, az anyánk, az apánk. Még az is lehet, hogy számunkra is hasznos lesz egy-két apró megjegyzés, bár alaposan mérlegeljük, hogy komolyan vegyük-e a hallottakat. További kérdése van a témában? A Nestlé Életmód Központ szakértőihez bizalommal fordulhat. Ismerkedjen meg velük!