Mikor merül fel először a szakítás gondolata?

Bármikor. A személyiségtől függ, hogy valaki egy-egy konfliktust, problémát hogyan kezel, képes-e kompromisszumokra, el tudja-e viselni a feszültséget, tud-e egyedül maradni, és tud-e a másik szempontja szerint gondolkodni. Ha mindezeket nem tudja, inkább a szakítást fogja választani.

Vannak emberek, akik, miután elmúlt a kezdeti lángolás, az úgynevezett mézes hetek, kiábrándulnak a másikból. Örökké azt az állapotot keresik, ami a szerelem kezdetén volt, és nem igazán tudnak a kapcsolatban más szintre lépni.

Ők azok, akik ekkor valóban szakítanak, mert úgy érzik, kihunyt a láng, vagy megmagyarázzák, mégsem az igazit találták meg. Persze egy idő után a számukra is „gyanús" lesz a saját viselkedésük, és elhatározzák, nem szakítanak azonnal.

Megpróbálják megoldani a problémákat, de közben újra és újra felmerül a szakítás gondolata, mint az adott megoldások egyike. Láthatjuk, hogy valóban sokkal könnyebb befejezni egy kapcsolatot, kilépni a konfliktusokból, mint próbálkozni annak helyrehozatalán.

A rutinosabbak, akik már tisztában vannak azzal, hogy nincs tökéletes ember, mindenkinek vannak jó és rossz oldalai, jobb és rosszabb napjai, nem csomagolnak azonnal, ha néha kiborul a bili. Ők inkább kivárnak és mérlegelnek.

Akár évek is eltelhetnek úgy, hogy a pár fontos dolgokat nem beszél meg egymással, csak várnak, hogy majdcsak jobb lesz egyszer. Aztán nem történik semmi, és az egyik hirtelen kilép a kapcsolatból. Elege lesz valamiből, amiről a párja talán nem is tud, ugyanis sosem beszélt róla, nem próbált meg változtatni, nem kérte meg a másikat, hogy ő is segítsen ebben. Ehelyett eldönti magában, hogy elég, vége, nem várok tovább.

Ebben az esetben nem volt lehetőség arra, hogy valóban fejlődjön a kapcsolat, mert az egyik fél magában tartotta a sérelmeit, a nehezteléseit. Meglehet, hogy önmagában nagyon sokszor morfondírozott azon, menjen vagy maradjon, talált érveket mindkét oldalon, de a párja erről nem sokat tudott.

Szerencsésebb esetben, amikor a pár tud őszinte és nyílt lenni egymással, megbeszélik mindezeket. Kimondják egymásnak, hogy mi zavarja őket, és felteszik azt a kérdést is, hogy a másik akar-e, tud-e ezen vagy azon változtatni.Együtt mérlegelik tehát, mi szól a szakítás, illetve az együtt maradás mellett. Ez már egy sokkal érettebb, felnőttesebb szint, hiszen a közös problémát közösen akarják megoldani.

Az érvek, és ellenérvek között lehetnek nagyon ésszerűek, racionálisak is, de lehetnek kizárólag érzelmiek is.

Azzal az érvvel, hogy nem szeretem már a másikat, nem lehet vitatkozni. Viszont, ha arról van szó, akar-e a párom gyereket tőlem, mert ha nem, akkor inkább szakítsunk, van esély a megoldásra. Meglehet, hogy születik olyan kompromisszum, amely segít abban, hogy a pár együtt maradjon. Ilyen lehet, hogy: „várjunk még 1-2 évet, és akkor döntsünk végleg".

Lista készítése

Ha nagyon nehéz a döntés, az egyben azt is jelentheti, nem érett még meg a helyzet erre. Ha egyik nap így gondolom, a másik nap meg úgy, akkor biztos, hogy nem jött még el az ideje a döntésnek. Egy kiforrott érzés, egy bizonyosság nem hagy kétséget afelől, hogy mit kell tennünk. Míg ha nagyon sokat bizonytalankodunk, tépelődünk, új és új listákat készítünk, azt jelenti, hogy várnunk kell még.

Persze nem haszontalan ilyen mellette-ellene listát készíteni, de főként azért, hogy lássuk, milyen szempontok vezérelnek. Akár fontossági sorrendbe is tehetjük az érveinket, ami idővel változhat.

A mérlegelés, az átgondolás, a megbeszélés, csak segíthet abban, hogy végül jó döntést hozzunk.

Váratlan helyzetek

Lehetnek olyan váratlan szituációk, amelyre nem voltunk felkészülve, és derült égből szakad ránk a felismerés, nem is az a párunk, akinek gondoltuk. Ilyen lehet, ha egyszer csak kiderül, van egy harmadik is a kapcsolatban. A kezdeti összeomlás után mérlegelni kell, hogyan tovább.

Sokan egyszerűen választás elé állítják a párjukat, döntsön, ő vagy én, de ezzel sajnos nem mindig oldódnak meg a konfliktusok. Ekkor a bizalom helyreállítása a legnehezebb feladat. Van, aki meg akar bocsátani, tudatosan törekszik rá, de egy idő után rájön, hogy az érzelmei mást akarnak. Ilyen esetben fontos, hogy vegyük komolyan az érzelmeinket, és merjünk rájuk hallgatni.

Hiszen egy párkapcsolatot alapvetően a pozitív érzelmek tartanak össze, nem pedig a racionális, logikai érvek. Még akkor sem, ha már gyerekek is vannak, vagy nehéz a közös vagyont megosztani. Ugyanis az érzelmeket nem lehet becsapni, előbb-utóbb követelni fogják a boldogságot.

Minden emberhez, és kapcsolathoz sok-sok türelem és elfogadás kell. Természetes jelenség, hogy egy kapcsolat intenzitása hullámzik, nem állandó a szeretet, a rajongás sem. Ami nagyon fontos: ha nem érezzük hosszú távon, hogy építő egy kapcsolat, vagy úgy érezzük, képtelenek vagyunk a párunk mellett fejlődni, nem érdemes benne maradni a kapcsolatban.

Sose döntsünk hirtelen felindulásból. Várjuk meg, amíg megnyugszunk, amíg képesek vagyunk arra, hogy kicsit kívülről rálássunk a szituációra.

Amennyiben azt vesszük észre, naponta azon gondolkodunk, szakítsunk-e vagy sem, érdemes komolyan felmérni a helyzetet . Sokat segíthet, ha a pár felkeres egy párterapeutát, aki jobban rálát a helyzetükre, aki segít kideríteni, mi a valódi probléma.

A kiegyensúlyozott párkapcsolathoz elengedhetetlen a megfelelő önismeret. A Nestlé Életmód Központ segíthetnek ennek elérésében.