Tinikoromban még fel sem merült az, hogy az Interneten lehetne ismerkedni, házibulikba, szórakozóhelyekre jártunk, és általában itt talált ránk a szerelem. Ma már teljesen elfogadott dolog az, hogy valaki a világhálón keresi a nagy Ő-t.
Lola hat éves múlt, és jobban ért a számítógépekhez – egyáltalán, minden kütyühöz -, mint én. Azon morfondíroztam, vajon honnan tudja mindazt, amit tud, hiszen sem az apja, sem én nem magyaráztuk el neki soha. Talán így született? Érintőképernyővel a fejében? Ujjában a tudással?
Anno lételemem volt a bulizás: vagy nálam, vagy valamelyik havernál. Ma is kedvelem ezeket az alkalmakat, de mivel egyre kevesebb a szabadidőm, és már mindenki családos, ezért ritkábban gyűlünk össze.
Nem nehéz megjósolni, a lehetetlenre vállalkoztam… Írogatni, filozofálni, polemizálni, töprengeni a barátságról? Képtelenség, hiszen mindenkinek mást jelent, és mégis gyönyörűség, mert az egyik legfontosabb fogalom!
Még mielőtt azt gondolnánk, hogy ez az egész adventi őrület, és az ezzel járó fényváró gyertyagyújtogatás és befele nézés csak a karácsony velejárója, tévedünk. Minden korban, minden időben a legnagyobb ünnepeket a téli és tavaszi nap-éjforduló hozta. Az eredeti ünnepek a természet mozgására, változására épültek.
Csak azon az egyetlen dolgon nem tudok változtatni, ami a hosszú élethez kellene: az életemen. Az ázsiai emberek kirúgják az orvost, ha betegek lesznek. Mármint ha ők lesznek betegek, nem az orvos. Azért tartják őket, hogy ne legyen semmi bajuk.
Nem tudnám pontosan megmondani, hány éves koromban tanultam meg biciklizni. Biztos, hogy már bőven tízen túl, de megkockáztatom, inkább kamaszkoromban. Arra viszont konkrétan emlékszem, hogy az első biciklimet 2000-ben vásároltam.
Nem tartozom a minden szakkönyvet elolvasó mamák közé, bár szeretek tájékozódni, sok véleményt, tapasztalatot meghallgatok, de legvégül mégiscsak az ösztöneimre hagyatkozom; illetve, legfőképp az életem csodáira: a két fiamra.
Ismerős a gondolat… sajnos. Hisz évekig így éltem. Szent meggyőződésem volt, hogy az én munkám nélkülözhetetlen ezen a Földgolyón, és szeretett televízióm gépezete minden bizonnyal csorbát szenved, ha én csak egyetlen napra is elutazom. Már-már sportot űztem abból, hogy minél több munkát vállaltam, és jóformán képtelen voltam bármire is nemet mondani. Furcsamód be is szippantott a mókuskerék: egyik megbízatás hozta a másikat.
A Pilates a flow élményét adja meg, azt az élményt, amikor minden rendben van. Egy vagyok magammal és a tevékenységgel. Megszűnik minden körülöttem abban a pillanatban, amikor a terembe lépek. Kint hagyok mindent, ami foglalkoztatott, netán nyomasztott. Akkor vagyok igazán önmagam. Maga a tevékenység egy olyan folyamat, amiben jó értelemben véve elveszek.
