Mitől félnek a 9-14 év közötti gyerekek? A kudarctól, a számonkéréstől.
A számonkérés folyamatos feszültséget okoz. Ez senkinek sem könnyű, a rossz tanulók folyamatos kudarcnak vannak kitéve, a legjobbak pedig úgy érezhetik, nem hibázhatnak.

A szorongás jelei:
Nem múlik el. A rossz emlék mindig kísérti. Bár az eset már régen elmúlt, a félelme mégis megmaradt.
Egyre több jele van a szorongásnak. A kezdeti állapot egyre rosszabb lesz.
Az élet más területén is megfigyelhető a félelem. Már azok a dolgok is nehézséget okoznak neki, amelyekkel régen nem volt gondja.
A szorongás tünetei:
Testi:

• fejfájás
• arckipirulás
• szédülés
• gyors kimerülés
• gyakori vécére járás
• folytonos rosszalkodás
• erős izzadás

Lelki:

• düh
• agresszív viselkedés
• koncentrálóképesség hiánya
• figyelmetlenség
• levertség
• kedvetlenség
• rémálmok

Viselkedési zavarok

• kevés étkezés
• gyakori sírdogálás
• izgatottság

Mit tehetünk?

Kezdjük azzal, hogy meghallgatjuk, majd próbáljuk arra bátorítani, hogy ne kerülje az ijesztő helyzeteket. Fontos tudni, hogy a szorongást a kezdeti időszakban kell orvosolni, hogy gyorsan és hatékonyan megoldjuk a helyzetet. Ha nem kezeljük időben, akkor állandósul, és egyre jobban eluralkodik az élet minden területén.

Ha a kérdésekre adott igen válaszok többségben vannak, az annak a jele lehet, hogy gyermekünk fél az iskolától, és sürgős segítségünkre van szüksége.
•    Felszabadultabban és lazábban viselkedik otthon? Inkább otthonába hívja meg barátait, mintsem hozzájuk menne?
•    Gyakran fordul elő, hogy egyszerűen képtelen iskolába menni, kétségbeesett, látszik rajta a szenvedés?
•    Többször kéri, hogy otthon maradhasson, - mert sohasem „vetemedne" lógásra a tudtunk nélkül?
•    Hétvégén és a szünetekben vidámabb a hangulata? Ilyenkor eltűnik a rosszkedv, a fejfájás, hasfájás?
•    Nagyon feszült a dolgozatok, de még a házi feladat megoldásánál is, nem érti a feladatot, pedig jól megtanulta az anyagot?


Első lépésként beszéljünk az osztályfőnökével. Derítsük ki közösen, melyek azok a területek, ahol kudarcok érik a gyermekünket. Mit tehetünk mi, szülők, hogy segítsünk neki visszaállítani az egyensúlyt az iskolai életében.
Kérjük a pedagógusok segítségét, külső szemlélőként hasznos tanácsokat adhatnak nekünk.
Véletlenül se szégyelljük, ha kiderül, hogy egyes tantárgyakból további segítségre van szüksége, hogy felzárkózzon, és újra sikerélményei legyenek.
Nem szokott jó vége lenni, ha a szülő akarja korrepetálni a saját gyerekét, csak további stressz forrást engednek be így a család életébe. Kérjünk segítséget a szaktanártól, ha nem megoldható, akkor is forduljunk inkább ismerősökhöz segítségért. Ha megengedhetjük, fogadjunk a gyermekünk mellé korrepetitort egy határozott időszakra, és nézzük meg javul-e a helyzetHa nem konkrét tanulmányi gondok állnak a háttérben, akkor is először próbáljuk meg az iskola, a pedagógusok segítségével megoldani a problémákat. Ha úgy érezzük nem partner ebben az intézmény, akkor forduljunk külső szakemberhez. Gyakran az iskolaváltás is csodát tehet, de szükség lehet gyermekpszichológus támogatására is.