Az estének általában van egy jól bejáratott rendszere. A gyerekes családokra főként igaz ez. A gyerekek életében az időt még nem az óra méri, hanem a megszokás, a rituálék, a rendszer. Az este számukra nem nyolc órakor jön el, hanem amikor kezdődik a fürdés, a fogmosás, a mese.

Nem a sorrend a lényeg, hanem az, hogy legyen sorrend. Ha valami esténként ugyanúgy történik az biztonságot ad a gyerekeknek. Lezárja a napot és jöhetnek az álommanók, a szundi-bundi nyulacskák vagy az álomport hintő pillangók.

Az esti mesélés a legtöbb családban az elalvás előtti rituálé szerves része.

A gyerekek és a könyvek

A gyerekek két éves koruk körül már tudják, hogy mire való egy könyv. Szívesen lapoznak nekik való, vastag lapú képes könyvet. Örömmel rámutatnak az ismerős tárgyakra, állatokra. Hamarosan megtanulják azt is, hogy a könyv lehet a megismerés alapja is. Nagyon kevés kisgyerek látott még igazi bálnát, de ha megkérdezzük őket, három-négy éves korukban szívesen elmesélik milyen – a könyvek képei alapján.

Az óvodás korosztály már lelkesen követi a képes történeteket, amikor olvasunk nekik. Ekkor már igénye van a kisgyereknek arra, hogy mesét hallgasson. A mesében újra és újra megtörténő események kielégítik a biztonság iránti igényét.

„Mesélj, de fejből…!”

Kezdetekben a kielégítő mese egyszerű, és a kisgyerek könnyen megtalálja benne az ismerős elemeket.  A kisóvodások szívesen hallanak történeteket, melyek a hétköznapokról szólnak. Minél részletesebb annál jobban tetszik nekik. Mesélhetünk az óvodáról, a közös sétáról, egy kisfiúról, aki ugyanarra a játszótérre jár, mint mi.

Ilyenkor még nem a rendkívülit, a varázslatosat várja, hanem az ismerőset. Szívesen hallgathatja a szüleiről szóló mesét is, azt hogy mit csinál anya és apa a munkahelyén, hová megy nagyi piacra, mielőtt érte megy az oviba.

Ezekkel a mindennapi történetekkel újraéli azt, amit napközben tapasztalt, így lesz a világ számára ismerős, kiszámítható és biztonságos.
Elalvás előtt, akár lámpaoltás után, ne térjünk ki a „mesélj fejből” kérés elől. Nem várja el tőlünk a kisfiúnk, kislányunk, hogy felülmúljuk a Grimm testvéreket. Ha csak elismételjük neki mi mindent láttunk együtt hazafelé, vagy hogyan terítik az ügyes gyerekek az óvodában az asztalt, azzal is nagy örömöt okozunk.A mesekönyvek birodalma

Négy-öt éves kor körül a kisgyerek már várja a rendkívülit, a csodát a mesében. Kialakul a mesemondó és a mesehallgató közötti kapcsolat, ahol a felnőtt – az óvónő, szülő, nagyszülő – elváltoztatja a hangját, amikor a királylány, vagy éppen a béka beszél. A gyerek pedig kiszakad a valóságból, és a mese világába lép.

Ez a világ sokkal szabadabb, bármi megtörténhet - a szőnyeg repül, a lovacskák beszélnek. A mese beleélést kíván, míg a játékban a gyerekek aktívak, addig a mesehallgatáshoz passzív befogadás szükséges. Képzeletben kell követnie a történéseket, a szereplőkért izgulni kell, és a mese végén a jó elnyeri jutalmát a gonosz pedig a büntetését.

A mesehallgatás örömforrás, segít a gyermeki feszültségeket, dühöt, örömöt feldolgozni. A visszatérő motívumok, a legkisebb győzedelmeskedik, a szélsőséges ellentétek – az óriás és a törpe, a gonosz boszorkány és a jótündér -, a túlzások, mind a kisgyermekkor félelmeit oldják.

A jó mese az, ahol nem kérdőjeleződik meg az irreális, ahol bármi megtörténhet. A gyerekek kedvenc történetei nem azok lesznek, melyek sok okos tudnivalót nyújtanak, hanem ahol elmerülhetnek a varázslatos világban.

Ne törekedjünk új és új mesék bevezetésére. Szülőként, nagyszülőként néha már megerőltető századszor felolvasni ugyanazt a történetet, de a kisgyerek számára a szeretett mese százegyedszer is elhozza azt a megnyugvást, örömérzetet, amit ő a mesében keres.
Nyolc-kilenc éves koruk körül változik meg ismét a gyerekek hozzáállása a meséhez. Ekkor jön el a fordulat, amikor már nem a csodásat, hanem a lehetségest keresik a történetekben. A mesehősök szerepét átveszik a nagy teljesítményeket elérő valós hősök. Ilyenkor a mesehallgatás szerepét szerencsés esetben átveszi a regényolvasás.

Mesekönyv tippek
A mese nem öregszik, ha volt kedves mesekönyvünk gyerekkorunkban bátran poroljuk le! Ha valami újra vágyunk, szerkesztőségünkben összegyűjtöttük a mi kedvenceinket az alábbi listába:
A legkisebbeknek:
Manó könyvek – sorozat
Bartos Erika – Utazik a baba, Nyaral a baba
Három kismalac
A kiskakas gyémánt félkrajcárja
Hazai kedvenceink:
Csukás István – Mirr-murr a kandur, Süsü a sárkány
Lázár Ervin – A négyszögletű kerek erdő
Janikovszky Éva – Már óvodás vagyok
Bartos Erika – Anna, Peti, Gergő sorozat
Benedek Elek népmeséi
Külföldi kedvencek:
A.A.Milne - Micimackó
Szutyejev – Vidám mesék
Kisvakond sorozat