Az anya amellett, hogy megkönnyebbül a szülést követően, az új helyzet miatt sokat aggódhat is. Sok aggasztó kérdés foglalkoztatja: lesz–e elég tejem, hogy fogom tisztába tenni, tudom-e hogy miért sír stb. Sok anyától hallani, hogy szinte félt bevallani a bizonytalanságát, félelmeit, hiszen az azt jelentené, hogy az anyaságában bizonytalan. De hogy is lenne biztos a dolgában valaki, aki még sosem volt anya? A babavárás és szülés természetes rendjéhez tartozik, hogy az újdonsült szülők – főleg az anya – az első pár hónapban bizonyos feszültségekkel telítődik, és ez szükséges is ahhoz, hogy a kisbaba kellő odafigyelésben, törődésben részesüljön. Hiszen valóban a léte függ attól a személytől, aki gondoskodik róla.

A bizonytalanság, a kétségek miatt átélt szorongás rendkívül kimerítő lehet, különösen a babaváró anyának. Mivel az első pár hétben az anya szinte minden percében a gyermekére figyel és keveset pihen, feszített idegállapotba kerülhet. Lehangoltság lehet úrrá rajta még akkor is, ha a babája teljesen egészséges. Ha sokat sír a csecsemő, az anya attól retteg, hogy rosszul tett valamit. Esetleg valamit nem tett meg, és ezzel ártott a gyermekének. Emiatt szorongást, bűntudatot érez, ami még inkább arra sarkallja, hogy próbáljon „tökéletes anya” lenni.

Jó anya vagyok?

Nincs tökéletes anya, mint ahogy tökéletes újszülött sincs. A pszichológia az „elég jó anya” kifejezést használja, mint maximálisan elérendő célt az anyaságban. A bűntudat kialakulása mögött gyakran a szülőben feltörő és számára elfogadhatatlan harag érzése áll. Azt gondolván, hogy a „tökéletes anya” nem érezhet haragot a csecsemője felé, igyekszik elfojtani magában ezt a különben teljesen természetes emberi érzést. Talán leggyakrabban feszültség, irritáltság formájában jelenik meg. Ez a napokig, hetekig tartó feszültség érzelmi és fizikai levertséget, ingerültséget vált ki mindenkivel, még saját magával szemben is.

Nagyon fontos, hogy babavárás közben próbáljanak az érzéseikről beszélni a környezetükkel, a párjukkal, hiszen megkönnyebbülést okoz, ha kimondhatják, ami a lelküket nyomja. Ha őszintén elmondják, ami bántja őket, felszabadul az a sok energia, ami az elfojtáshoz kellett. Gyakran kiderül, hogy az apa, nagyszülők, barátnők stb. is hasonló érzéseket élnek, vagy éltek meg, így az anya nem érzi magát egyedül a számára elfogadhatatlan érzéseivel.

A babavárás és kisbaba születése nagy lelki megpróbáltatást jelent az anyának, hiszen sokkal több gondoskodást, odafigyelést kell nyújtania a csecsemőnek. Éppen ezért – legalább egy ideig – neki magának is több figyelemre és szeretetre van szüksége. Ezt a támogatást mindenekelőtt az apától kaphatja meg. A szülők életüknek ezt a fordulópontját felhasználhatják arra is, hogy közösen alakítanak ki új szokásokat, hogy megtanulnak egymással nyitottan, őszintén beszélni.