Miért szeretjük a szokásainkat?

Az ember alapvetően nem szereti a bizonytalanságot. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy nagyon sok dolog nem látható előre, hiába tervezzük, másként alakul. Még az időjárást sem tudhatjuk a következő napra, bármennyire is próbálják megjósolni a meteorológusok, azt pedig végképp nem, vajon milyen lesz a hangulatunk mondjuk egy hét múlva.

Ebben a bizonytalanságban sokat segíthetnek a szokásaink, a napi, heti, vagy akár éves rutinjaink.

Ezeket a szokásokat mi magunk alakítjuk ki, mi szabályozzuk, és tegyük hozzá, mi is ragaszkodunk hozzájuk. Ha elmaradnak valamilyen oknál fogva, hiányérzetünk támad, és fokozódhat a bizonytalanságunk is.
A szokásaink jellemezik is az embert. Hozzá tartoznak az identitásunkhoz, a személyiségünkhöz. Vegyünk egy példát: Képzeljük csak el, ilyen jó érzés azt mondani: „ Én minden reggel iszom egy jó kávét, e nélkül el sem tudnám képzelni a napomat.” Vagy: „Mi minden nyáron nagy grillezéssel ünnepeljük az iskolaév végét.”
Érezhető, hogy nagyon fontos dolgokról van szó, amelyek nélkül úgy éreznénk magunkat, csak sodródunk az árral, a körülmények játéka – vagy áldozatai – vagyunk.
Természetesen lehetnek jó és rossz szokásaink is, de míg a rosszat elhagyni igyekszünk, - és talán szenvedünk is tőle – addig a jó szokásaink boldogabbá is tehetnek minket.

Napi szokásaink

Amikor egy napnak az elején járunk, pontosan tudjuk, hogy lesznek olyan időszakok, amikor kicsit megállhatunk, elgondolkodhatunk.

Ilyen alkalmak lehetnek a napi, jól begyakorolt szokásaink. A reggeli kávé, az időben elfogyasztott ebéd, de akár ide sorolható az esti híradó, vagy a kedvenc sorozat nézése is. Sokan a sportot is úgy élik meg, mint egy olyan szokást, ami nélkül összefolynának az órák és a napok. 

A szokásaink között sok váratlan, meglepő dolog történhet, amelyek után ismét jó visszatérni a megszokott rutinhoz.
Érdemes rugalmasan viszonyulni a szokásainkhoz. Ha ugyanis foggal-körömmel ragaszkodunk hozzájuk, ők uralkodnak rajtunk, és a rabjaik leszünk. Ha viszont élvezzük, hogy vannak, és tudunk örülni nekik, akkor színesítik az életünket. Nem nagy baj, ha néha elmaradnak, mert tudjuk, hogy bármikor ismét elővehetjük őket.Ünnepnapok

Az ünnepnapok jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ekkor az ember megáll – megállítja az időt is – és ünneplőbe öltözteti önmagát. Kiszakad az éves mókuskerékből, pihen, ünnepel. Ekkor érezzük igazán át, hogy nem vagyunk egyedül, mert vannak, akik velünk ünnepelnek, akik szeretnek minket, és akiknek fontosak vagyunk.

Évfordulók
Vannak egyéni ünnepnapok, mint a születésnap, a névnap, a házassági évforduló. Minden évben megismétlődnek ezek, és az ember, - ha nem is akarja tudatosan -, mégis ilyenkor készít egyfajta mérlegelést az életéről. Mi történt egy év alatt, honnét-hová jutott, mit szeretne még elérni.

A kollektív ünnepek
Szintén lehetnek nagyon személyesek, és talán a jelentőségük éppen abban van, hogy tudjuk, mindenki ünnepel és talán másoknak is hasonlót jelent.
Szívesen gondolunk az ajándékozós ünnepeinkre a húsvétra, a karácsonyra, de ide tartoznak az emlékezés, a befelé fordulás ünnepei is, mint például a Mindenszentek.

Szokásaink nélkül

Szokásaink nélkül talán éppen az egyediségünk, a személyiségünk veszne el. Akinek minden mindegy, aki nem tervez előre, aki kizárja az életéből szokásokat, az ünnepeket is, kicsit gyökértelenné, céltalanná is válhat.
A napi rutin néha unalmasnak tűnhet, de valljuk be, amit megszoktunk, azt szeretjük is, és sokkal kevesebb energiát igényel, mint az újdonságok hajszolása.

Mi történhet, ha nem tehetjük azt, amit mindig szoktunk? Feszültek, idegesek leszünk, netán elbizonytalanodunk, elveszítjük az időérzékünket. Ekkor sokat segíthet, ha végiggondoljuk, hogy nem történt semmi tragikus, visszatérhetünk a szokásainkhoz, de tudjuk, nélkülük sem áll meg az életünk.